Push yourself!
Ez a hét nem az elégedettségről szólt. A hétfői edzésem szinte szó szerint a túlélésért ment, sajnos a ciklusom megálljt parancsolt, és semmi erőm nem volt. Azért egy gyakorlat kivételével mindent végigcsináltam, sok pihenővel, kevés erőltetéssel. Szerencsére a csütörtöki és pénteki edzések már jól mentek, a vasárnap délelőtti pedig a szokásos „jaj ne, reggel van…” hangulatban telt.
A rossz hangulatom is hozzájárult ahhoz, hogy nem vagyok elégedett. Sok gyakorlatnál úgy érzem, hogy megakadtam, nem fejlődök, egy bizonyos súlynál totyogok már egy jó ideje. Ilyen gyakorlat a homlokra emelés (tricepsz) és a bicepsz curl, de a deadlift és a guggolás is mehetne már többel – igaz itt a múlt heti hátfájásom szólt közbe. Nem lett volna bölcs ezen a héten rögtön „rárontani” a hátamra (számomra) nehéz súlyokkal.
Új elem a sémámban, hogy a derekamat is célzottan erősítjük. A good morning nevű gyakorlat után kifejezetten éreztem, hogy sikerült megdolgoztatnom a hátam. Sőt, immáron harmadik napja combhajlítómban is izomlázam van (ez a gyakorlat ezt az izmot is megdolgoztatja), elég viccesen járok… az autóból történő ki- és beszállással is komoly problémáim vannak :)
Összességében azért lekopogom, úgy érzem, hogy a motivációmmal, nincs baj. Bár egy ilyen héten, mint amilyen ez volt, rám férne egy személyes találkozás az edzőmmel, hogy átbeszéljünk pár dolgot. (Hogy érzed, hogy fejlődsz? Mik a céljaid? Akadályoz valami? Hogy állsz a kajával? stb.) Sajnos nekem ez a távolság miatt nem megy. Úgyhogy ma jó hangosra állítottam a zenét edzés közben, és magamban dödögtem: kiért csinálod? Magadért! Ki áll az utadban? Én magam! Kinek kell fejlődnie? Nekem! Akkor elég a totyogásból és csináld-csináld-csináld!
