A második hétre is kaptam feladatokat az étkezést illetően. A cél az volt, hogy minél több fehérjét vigyek be, akár úgy, hogy egy-két ételbe fehérjeport keverek. Most is rá kellett döbbennem, hogy mindig az étkezés a dolog azon része, ami számomra nehezebben megy. Valamiért az van a fejemben, hogy lényegében az edzésen (és annak intenzitásán) múlik az izomnövekedés, és az étkezés csak másodlagos. Pedig lehet, hogy pont fordítva van! (Sőt…)
Próbáltam a reggeli ivójoghurtot lecserélni egy saját készítésű, cukormentes, gyümölcsös változatra, de szánom-bánom ez a reggeli rohanásban nem jött össze. Viszont az ebéd és vacsora közti étkezésem sokkal teljesebb, a héten már szinte csak vizet ittam üdítőként, és edzés után is mindig bedobok egy gyümölcsös-fehérjés turmixot.
Ezen a héten is vezettem étkezési naplót, kíváncsian várom a harci feladatokat a következő hétre. Talán az lenne a legjobb stratégia, ha előre megtervezem, mit-mikor készítek el, és viszek a munkahelyemre.
Ezen a héten újra volt izomlázam. Többek között a tricepszemet éreztem, mert ott változtattunk a gyakorlaton, és ez nehezebbnek bizonyult. Az edzésbe újra bekerült a mellizom, ami ugyancsak a tudtomra adta az edzés utáni napon, hogy elfáradt, de nagyon. A lábaimat is éreztem (főleg a combhajlítót), mert most több szettben végzem a gyakorlatokat, mint eddig.
Kaptam új gyakorlatokat, ezek közül közönségdíjas a TRX bolgár guggolás. Bár még meg kell találnom a tökéletes pozíciót, rögtön éreztem, hogy itt bizony az egyensúlyérzékem is komolyan próbára van téve. Ugyancsak új a szumós guggolásból indított állig húzás. Még itt is ki kell tapasztalnom a helyes kivitelezést, de szerintem ez is hozzájárult az izomlázamhoz. A TRX-es tárogatással (chest fly) volt eddig a legtöbb bajom. Mivel folyamatosan attól rettegtem, hogy arccal a földre esem, az első pár próbálkozásomnak semmi köze nem volt a tárogatáshoz…
Összességében örülök, hogy jelentkeztem a programra, mert sokkal változatosabb az edzéstervem. Nem szabad engedni, hogy az izom „memorizálja” a gyakorlatokat és azokhoz hozzászokjon. Másfelől viszont még mindig furcsa, hogy nem én állítom össze a sémát, hanem úgy „kapom”. Néha még keresnem kell, hogy mit-hogy csináljak. Korábban is megyek edzeni, hogy legyen időm mindenre.
