Emi vagyok, 27 éves, nemrég szabadultam az egyetemről mint tanuló és teljes
állásban dolgozom egy egyetemi projekten. Mellette hetente több alkalommal
sportolok, több évi kihagyás után vettem fel újra az edzőcipőt.
Kiskorom óta folyamatosan jártam különböző iskolai edzésekre (nagy lelkesen) ám a
középiskola végén mindenféle testmozgással felhagytam, mondván, kell az idő a
tanuláshoz. Ezt a filozófiámat az egyetemen is folytattam, ám a folyamatos
tanulás sokakkal ellentétben nálam nem súlygyarapodást, hanem súlyvesztést
okozott.
De sokszor előfordult, hogy teljes étkezéseket hagytam ki, csak hogy végre egy könyv fejezetének a végére érjek! Sajnos akkoriban nem voltam a tudatában annak, hogy hol rontom el és miért mutat a mérleg mindig kevesebbet. A lényeg az, hogy egy mélypont után úgy gondoltam, hogy a sport talán segít ezen a problémán túllendülni, és ez így is lett. Azóta ha esik, ha fúj, bizony elmegyek edzeni!
De sokszor előfordult, hogy teljes étkezéseket hagytam ki, csak hogy végre egy könyv fejezetének a végére érjek! Sajnos akkoriban nem voltam a tudatában annak, hogy hol rontom el és miért mutat a mérleg mindig kevesebbet. A lényeg az, hogy egy mélypont után úgy gondoltam, hogy a sport talán segít ezen a problémán túllendülni, és ez így is lett. Azóta ha esik, ha fúj, bizony elmegyek edzeni!
Azért jelentkeztem a programra, hogy visszajelzést kapjak az eddigi munkámra, es
útmutatást a jövőre nézve: milyen úton kell haladnom a célom eléréséhez. Ideje
ráncba szedni az edzésprogramomat, amit saját magam csináltam, és az étkezésemre
is jobban odafigyelni. Másfelől, fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy
hozzám hasonlóan sokan mások is küszködnek a soványságukkal. Lehet sokaknak
hihetetlen, hogy egyesek pont annak örülnek, ha végre kihíznak bizonyos
ruhadarabokat, de bizony belőlü(n)k is sok van!
