Tavaszi megújulás program: Bea - 8. hét

Sziasztok!

A hetem rettegéssel teli izgalomban telt. Ugyanis múlt héten kaptam az egyik iskolától a felvételi időpontomat. Hétfőn utazom le Pécsre és kedden lesz a felvételi. Szóval tessék szurkolni nekem! J

Edzéseket - mint mindig – becsülettel elvégeztem. A héten volt olyan gyakorlat, aminek a kivitelezése hirtelen nem jutott eszembe, de egy ottani személyi edzőtől segítséget kértem, aki kedvesen és készségesen segített nekem. A héten nehezítette az edzéseimet a váratlanul jött jobb hajlítóm húzódása, amit pihentetéssel és masszírozással rendbe is vágtam (milyen jó, hogy masszőr is vagyok :) ).


Ezenkívül a jövő hét egyéb izgalmakat is rejt magában. Eladtuk a régi lakásunkat és azóta lázasan keressük a következőt. Jövő héten döntünk. Mindig azt mondják, hogy a változások egyszerre jönnek. Nos az én életem most tele van ilyenekkel. És ahogy belegondolok: július közepére átköltözöm egy helyre és kiderül, hogy a következő éveimet iskolában töltöm-e. Azon belül is, hogy merre. Budapest, Szeged, Pécs? Ahogy írok közben is érzem, hogy szorul a gyomrom. És még most jut eszembe, hogy június első-második hetében két koncertem is lesz. Elég sűrű a program, mi? :)


Az edzés főcélja jelenleg nem a fogyás elősegítése, hanem a feszültségek csillapítása. Mikor ott vagyok, nem gondolok ezekre. Ha mégis bevillanna egy ilyen kép az agyamba, azonnal elengedem a gondolatot. Olyan, mint egy meditáció. Az a másfél óra az enyém. Nem a problémáké, nem a aggodalmaké. Nem dumálok a teremben, nem spanolgatok. Tudom, régebben azt írtam, hogy ne hallgassatok zenét, mert kimaradtok a jóból. Ezt vegyétek tárgytalannak. Nyilván vannak olyanok, akik a gyakorlatok közben szeretnek dumálgatni, meg egyebek. Viszont ezalatt az egy-két hónap alatt arra jöttem rá, hogy jobb a zenehallgatás, a tudatos koncentráció a fentebb leírt okok miatt. Kb. másfél hónapig tart még a feszes időszak és utána lesz egy-két hónap regenerálódási időszak.

Izgalmas időszakot élek meg, amit jól és rosszul is fellehet fogni. Rajtunk áll, hogy hogy látjuk a poharat: félig tele vagy félig üres. Valamelyik nap akadtam bele ebbe a mondatba, amit azóta mantraként használok. A nehéz időszakon átsegít és erőt ad:
„Isten nem rak rám olyan terhet, amivel ne tudnék megküzdeni.”


Te hogy látod? Bírod a kiképzést vagy alulmaradsz?