Türelem…
Hallgattam a héten
beszélgetést arról, hogy az emberek milyen „életmódváltó típusok” lehetnek.
Egy típus ragadta meg a figyelmem, amire azonnal ráböktem, igen ez én vagyok!
„Mindent vagy semmit” típusnak nevezték, jellemezték azzal, hogy nagy kedvvel
kezd az új életmódjába, de mindent tökéletesen akar csinálni, és ha nem
sikerül, az hamar kedvét szegi… Most valahogy így érzem magam. Csalódott vagyok
amiatt, ha nem tudok annyi edzést csinálni, amennyit elképzelek, s csalódott
vagyok akkor is, ha minden igyekezetem ellenére nem sikerül tökéletesen
összehozni az étkezéseket.
Nem vagyok elégedett, pedig sokat dolgozom a programban. Korábban kelek, bevásárolok, főzök, dobozolok, edzőcuccot hordozok a városon keresztül. Kedves kolléganőm mindig mondja, hogy egy hős vagyok, de én nem érzem ezt. Csalódott vagyok, hogy a mérleg nem mozdul, hogy a centi is alig. Sokszor dühös leszek, hogy nekem miért kell ennyit dolgozni, amíg mások pizzát, hamburgert ebédelve is úgy néznek ki, hogy sokkal jobban… Persze minden relatív. Ezért be kellene fejezni az összehasonlítást másokkal. Ha képes lennék arra, hogy pl. a november eleji önmagammal hasonlítsam össze magam, akkor már nem félig tele a pohár….
A testem meg
lehetséges, hogy nem szeret engem, ezért nem alakul úgy, ahogy akarom. Persze
hogy nem szeret, hiszen én is hálátlan vagyok hozzá és leginkább türelmetlen vagyok
vele. Türelem tehát. Hagynom kell magamnak egy kis időt arra, hogy elfogadjam,
nem megy minden egyik napról a másikra.
A cél elérése
érdekében pedig most van segítségem is, ha kell valamit változtatni.
A lelkizésen túl …
a múlt héten két edzést csináltam meg, a harmadik átcsúszott hétfőre. A hét
első fele a születésnapozásé volt. S az első születésnap volt, ami süti és
torta nélkül telt el. De azért sütögettem magamnak kis finomságokat. Kaptam a
kolléganőktől egy hőn áhított szilikon kenyérformát, amiben süthetek annyit,
amennyi nekem elég. Kísérletezek is receptekkel, ezt Mimi Fehérjebomba túrótorta
receptje ihlette. :)
