Nyereményjáték beszámoló

Év elején indítottam egy nyereményjátékot egy titkos Facebook csoportban. Január 3-ától és 10-éig lehetett jelentkezni és április 10-én zárult az esemény.

🏋 Nem "fogyiverseny" volt, bármi lehetett a cél, amit úgy, ahogy mérni lehet. Volt, aki erősödött, volt, aki a húzódzkodását fejlesztette, volt aki itt-ott formálta magát súlytartás mellett és voltak, akik sokat fogytak.

💪 A lényeg az volt, hogy a verseny elején mindenkinek kellett egy "előtte" képet készítenie és lemérnie azt, ami az ő céljában lényeges (pl. testsúlyt, vagy centiket, vagy akár azt, hogy mennyi megy szabályosan egy gyakorlatból). Utána kéthetente voltak mérések és mindig be kellett számolni az eredményről. A játék utolsó mérése április 3-án volt, ekkor kellett küldeni az "utána" képet is.

A versenyzők között voltak vendégeim, ismerőseim és teljesen "új" emberek is, akik az oldalam olvasói közül kerültek ki. Bárki jelentkezett és hogy ki milyen módszerrel dolgozik a cél érdekében, nem volt megszabva, én csak az adminisztrációs munkát végeztem mérésekkor.

Az elején több, mint 30-an voltunk a csoportban, az utolsó mérésig a mezőny fele tartott ki és a végső szavazásban 11-en maradtak benn. Voltak, akik játékon kívül csinálták végig a 3 hónapot és nagyon szép eredményt értek el.

🏅 A győztes kilétét a csoporton belül a játékosok szavazással döntötték el. Feltöltöttem minden versenyző előtte-utána képét, beszámolóját arról, hogy mi volt a célja és mit tett ennek érdekében, valamint kiemeltem a mérési eredményeik közül a leglényegesebbeket.

Minden csoporttag (azok is, akik nem játszottak végig) 3 emberre szavazhatott, arra a 3-ra, akiknek a változása a legjobban tetszett.

🏆 A nyeremények pedig a következők voltak: az első helyezett 10 000 Ft értékben választhatott sporttal, egészséges életmóddal kapcsolatos ajándékcsomagot, vagy utalványt, a másik két dobogós pedig egy-egy 3 napos, személyre szabott étrendet kapott.

Kata: Harmadik bejegyzés

Az elmúlt héten két alkalommal egyedül edzettem edzésterv alapján, mert Miminek is későn szóltam mikor érek rá, és így már nem tudtunk olyan időpontot találni a héten, ami mindkettőnknek jó. Az első edzés még „könnyített” volt, tekintettel a múlt heti betegségre. Nem is lett volna semmi baj, ha nem kétszázhúszezer kitörést kellett volna megcsinálni. :) Aztán vasárnap erre jött még rá az az edzésterv, amit még a betegség előtt kaptam Mimitől, és nagyon intenzív volt. Szóval így állunk most, jön az utolsó hét személyes edzés, és egy újabb hónap önálló munka ez után.

Viszont újabb fontos változásról szeretnék írni. Ezt már említettem korábban is, de picit ki is fejteném. Történetesen az edzések hatását az életvitelemre, és a reggeljeimre. Mindig is imádtam aludni, tipikusan az a személy vagyok, aki bárhol és bármikor el tud aludni. A reggelek általában úgy néztek ki, hogy legalább 6 szundi volt beállítva; csak még 5 perc, és még 5 perc. Képes voltam egy órával korábbra állítani az ébresztőórát, hogy a szundikkal esetleg képes legyek kimászni az ágyból időben. És még ez után is kellett jó egy óra, mire úgy éreztem már tényleg magamhoz tértem. Ehhez képest úgy érzem, napról napra fittebb vagyok, és egyre kevésbé terhelnek meg a mindennapok. Az edzéseket nem csinálom olyan régóta, mégis a szundikat teljesen kiiktattam, és magamtól kelek fel reggel. Meg is lepődtem, amikor ez kialakult és még mindig nem vagyok hozzászokva :) főleg, mikor hétvégén is felébredek…

Kata: Második bejegyzés

Az elmúlt egy hétben eltűntem kicsit, de nincs semmi baj, csak kicsit megint beteg lettem. Vasárnap kimentem biciklivel a tőlünk 4 km-re lévő futópályára, majd futottam 40 percet és hazabicikliztem, aminek eredményeképpen egy hétig voltam lázas… Sajnos éppen egy hónapja kellett ugyanígy egy hasonló betegség miatt kihagyni egy hetet. De tegnap már éreztem magamban az erőt újra az edzéshez, úgyhogy van mit behoznom.

Tegnap Mimi is azon a véleményen volt, hogy a kihagyás miatt most ne egy hajtós edzést tartsunk, hanem inkább mozgassunk át újra mindent. Már megfigyeltem, hogy ha kimarad másfél hét az edzésből, az erőnlétem visszaesik, a súlyokból sem bírok annyit, mint azelőtt. Az edzést guggolással kezdtük súly nélkül, majd homokzsákkal, aztán megspéciztük még egy kis dead-lifttel. Ennek hatására a combjaim mára úgy döntöttek, hogy szintet váltanak és betonkockaként folytatják további életüket. Ami azért (is) meglepő, mert a combomban már rég volt izomláz az edzések után.

Kata: Első bejegyzés

Az elmúlt időszakban több gondolat is megfogalmazódott bennem az edzések alatt, amit feltétlen szeretnék veletek is megosztani. Először is azt, hogy mennyire örülök, hogy Mimi az edzőm J Sok másik edző is van itt a Gildában, és máshol is találkoztam már velük, de valamit nem értek. Szerintem egy edző dolga az, hogy az edzés alatt 100%-ban melletted álljon, téged bátorítson (már csak kettő… utolsó… ez az), és téged figyeljen, hogy valóban helyesen csinálod-e a gyakorlatot. Én is guggoltam már ezerszer, de még most is van, hogy elrontom a mozdulatot, és szeretem, ha ilyenkor figyelmeztetnek. Na most, megfigyeléseim alapján nagyon kevés az olyan edző aki ezt valóban így csinálja. Sokan a telefonjukat nyomkodják, vagy beszélgetnek egymással, vagy ami a személyes kedvencem, két-három embert hívnak egyszerre és a terem két végében csináltatják a gyakorlatokat, hogy még véletlenül se legyen esélye figyelni rájuk. Mimi mindig figyel, mindig szól, ha valami nem jó, és mindig bátorít, hogy menni fog. Még akkor is, ha én sem hiszem el, hogy sikerülni fog. Nyilván van akinek az előzőekben leírtak is megfelelőek, és nem is vágynak ilyen fokú figyelemre, mint én, de én nagyon örülök az edzőmnek.

Kata bemutatkozása

Igaz, hogy a FitnessBlogger programok már véget értek, mégis lesznek hasonló "vendég-bejegyzések" a blogban. :) Katával év eleje dolgozunk együtt és úgy döntött, szívesen írna nektek az edzésekről. Íme az első, bemutatkozó bejegyzés:

"Sziasztok!

Kata vagyok, 26 éves, és teljes állásban dolgozom számviteli vezetőként egy cégnél. A napi 9-10 óra munka mellett hetente több alkalommal is sportolok, de nem mindig volt ez így.

Kiskoromban szüleim szoktattak rá a mozgásra, balettől kezdve az éveken át tartó úszáson át, rengeteg mindent kipróbáltam és megszerettem. Sajnos a középiskolában már a lelkesedésem abbamaradt, és gyakorlatilag a versenytáncoláson kívül a sport eltűnt az életemből. Éppen amikor beléptem az iskola röpi csapatába és újra elkezdtem komolyabban venni az edzéseket kellett abbahagynom a sportolást. Kiderült, hogy egy viszonylag súlyos szívbetegséget sikerült szereznem és az életem itt a feje tetejére állt. 3 évig gyakorlatilag járni nem tudtam, a napok az ájulások sorozataivá váltak… 2013 év végén hosszas kezelések után az orvosom megadta a zöld lámpát, hogy fokozatosan újra elkezdhetek mozogni.