Mecsek Cross Cup beszámoló

Múlt hét szombaton került megrendezésre Pécsett a Várkői pályán a Mecsek Cross Cup crossfit verseny. Ez volt életem 3. versenye, hatalmas élmény volt és nagy kihívást jelentettek a feladatok. A női open kategóriában indultam és a 9. helyezést értem el egy igencsak erős mezőnyben.

Az első WOD: 6 perc alatt találd meg az egyismétléses maximumodat clusterben, vagy más néven squat clean thrusterben, azaz beüléses felvételből végzett thrusterben. A 6 perc 3x2 percre volt felosztva, tehát 2 percet próbálkozhattunk egy súllyal, majd ha sikeres volt az ismétlés, feljebb pakolhattuk a tárcsákat. Célom az volt, hogy az 50 kg biztosan sikerüljön. Ez volt eddig a maximum edzésen is és sajnos az utóbbi időben a bokasérülésem miatt eléggé elgyengülhetett a lábam, mert nem guggoltam rendes súllyal azóta, így az, hogy az 55 kg kimenjen csak álom maradt, mert felállni sem tudtam vele, pedig korábban 60-nal is elölguggoltam. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert ez már a 3. 2 perces körben volt. A bemelegítés alatt rápróbáltam párszor az 50-re és nen akart menni, a 47,5 viszont igen, így azon a súlyon kezdtem élesben is, hogy legalább 1 sikerélményem legyen. A 2. körben jött az 50 kg és elsőre kiment. :D a 3.-ban az 55, ami ugye nem sikerült, de egy felvételt azért csináltam vele taktikai okokból, hogy holtverseny esetén jobb helyre kerüljek. 52.5-lel nem próbálkoztam, lehet sikerült volna a thruster, de inkább nagyobb cleant akartam a végére.
Amit elvártam magamtól, azt sikerült hozni, de csoda nem történt.

A 2. WOD a CF biathlon volt: 400 m futás, 4 db szakítás 30 kg-val, 800 m futás, 4 szakítás, 800 m mégegyszer, megint szakítás, végül 400 m. Ha a szakítást elrontotta valaki, büntetésként burpeeket és további 100 m-eket kapott. Hál' isten, a 30 kg azért nem fogott ki rajtam, de másokon se nagyon, úgyhogy ez a WOD elsősorban a futáson dőlt el a mi kategóriánkban. Abban meg nem vagyok a csúcson, májusban kezdtem újra futni heti 1x, vagy mondjuk inkább úgy, hogy havi 3x, de akkor sem pályán. Minden esetre az, hogy nem vagyok gyors, de tudok egyenletes tempót hozni, nem volt rossz. :) A szakítás könnyen ment, magamhoz képest jól is futottam, a végére pedig meghaltam . :))


A 3. WOD 20 húdzkodással kezdődött. Az első 10 ment rendesen, utána már jöttek a no repek, de szerencsére már kevesebb, mint az előző versenyeimen. Sajnos innentől már csak 2-3-asával bírtam úgy húzódzkodni, hogy az állam a rúd fölé kerüljön. Itt már lemaradtam a mezőnytől (legalábbis az én futamomban). Utána jött 40 duplatekerés. Ez hol jól megy és egybe lenyomom, hol mindig elakadok. Most nem jött össze jól, a 39.-nél is sikerült elakadni... wááá. Ez után a 30 kg-ra felpakolt súlyt kellett eltolni 20 m-en keresztül, majd 21 elölguggolást csinálni. Ezt egybe letoltam, mondom én itt aztán meg nem fogok állni! A lemaradást azonban már így sem tudtam behozni. Utána ismét tolni kellett tovább a súlyt a következő állomásra, ahol 15 db ölből felvétel volt a feladat. Ez már nem ment egybe, de csak minimálisat pihentem, ahogy a 3. állomásnál, a 9 db clean & jerknél is. Itt a végén már nem tudtam mit érzek, hogy bef*sok-e, vagy behányok. A legvégére még volt 60 m sprint vissza, a pálya elejére. Itt már nem érdekelt semmi, ezt lenyomtam, mint akit kilőttek, aztán kidőltem a platformra, ahol ugróköteleztem az elején. Ez volt a legdurvább WOD, legalábbis a futós WOD után ráadásként, még akkor is, ha eltelt köztük vagy 2-3 óra.

Számomra eddig tartott a verseny, de volt még egy döntő WOD, ahova a mi kategóriánkból 6-an jutottak be. Úgy éreztem egyébként, hogy meg bírtam volna csinálni, és meg is fogom valamikor, mert tetszik. :) Az első versenyemen, még május elsején szinte örültem, hogy nem kell döntő WOD-ot csinálnom, mert akkor kb. meghaltam volna, most viszont nem viselt meg annyira a verseny - legalábbis aznap nem éreztem úgy (most már más a helyzet...).



Vasárnap aztán pihentem meg kajáltam egész nap (meg verseny előtti nap is), hétfő, kedd, szerda edzettem, de olyan pocsék teljesítménnyel, hogy no comment. Nem hevertem még ki a verseny fáradalmait (hiába nem érzem magam fáradtnak), úgyhogy most 2 nap pihenő vár rám, amit utálok, de kell, mert azt még jobban utálom, hogy a teljesítményem egy kalap szar.

Ha kipihentem magam, újult erővel és remélhetőleg egyre jobb teljesítménnyel fogom nyomni a WOD-okat és készülni a következő versenyekre. Lesz még az évben egy csapatverseny, amin szeretnék elindulni és a lényeg ősszel a Fitparádé, ahol célom a döntő.