Megint egy hét, repül az idő. Bár őszintén szólva kitörölném a programomból az elmúlt hetet. Nem akarok vakítani, megtörtem. Vártam már nagyon a hosszú hétvégét, hosszabb idő otthon, vidéken, családdal. Ám meghozta hátrányát eme csodálatos időtöltés. Szerdán este utaztam haza, ami azt jelentette no konditerem 5 napig… Mimi kedves volt, otthoni edzéstervet készített számomra, ami brutálisnak tűnt, de az elején még úgy voltam vele, Ó ez menni fog. (mégegyszer köszönöm szépen Mimi)
Aztán csúsztam egy napot, azután még egyet, s hopp azon vettem észre magam, hogy vasárnap este és konkrétan egy darab edzést sem csináltam meg. Őszintén az első két napot ellustálkodtam (a derekam se volt a legjobban), a következő napokban pedig újra segítettem a szüleimnek - almát szedtem - ami után durván semmi kedvem, se erőm nem volt még mozogni. Lelkileg, testileg lemerültnek éreztem magam egész hosszú hétvége alatt. Más környezet is lelassít, erre mostanság jöttem rá.
