Ez a vég kezdete…
Avagy a program utolsó negyedébe érkeztem…
Egy edzéssel megcsúsztam a múlt héten és a szerdai edzés vonatkimaradás (és késői hazaérkezés) miatt csütörtökre tolódott, úgyhogy kicsit úgy éreztem, hogy el vagyok maradva ezen a héten. Ehhez hozzájárult az is, hogy bizony hétről-hétre érezhetően merülnek az energiatartalékaim. Sajnos nekem a nyár óta még csak egy hosszúhétvége sem járt, kivétel amikor beteg voltam pár napot, de annak (abszurd módon) úgy örültem, legalább kialhattam magam. De ennek a mókuskeréknek jövő héten vége, szabadságon leszek és megyek haza. Már alig várom!
Úgy érzem, hogy az edzés azért jól ment, inkább az étkezést kellett volna nyomon követni, de a MyFitnessPal-t, csak hézagosan töltöttem ki. Shame on me. Megint péntekre eresztettem le, a többi napon szerintem jól étkeztem. A reggeli most már minden nap magvas müzli, összekeverve zabhellyel és tejjel. Az uzsonnát pedig próbálom fehérjedússá varázsolni, tojással, túróval, csirkemell filével, tonhalkonzervvel. Este kellene még pluszban bedönteni egy shake-et, de bevallom edzés után, amikor hazaérek (22 óra), és csak úgy bedőlök az ágyba, már semmi kedvem a turmixgéppel babrálni. Pedig…
Azért jó érzés, hogy vannak gyakorlatok, amiket rajtam kívül senki nem csinál a teremben. Ezen a héten a pike push up-ot „csodálta meg” az edző és egy hölgy. Elég vicces úgy „feltápászkodni” a gyakorlatból, hogy látod, hogy két ember téged néz és tuti rólad beszél. Csatlakoztam a társalgáshoz, és az edző éppen azt fejtette ki, hogy milyen jó ez a gyakorlat a vállizmok fejlesztéséhez. A pull up és a deadlift is olyan gyakorlatok, amiket más lány rajtam kívül soha nem csinál (legalábbis én még nem láttam…). Ez kicsit jót tesz az ember egójának :)
