Ez a hét kész káosz volt, pedig minden olyan jól indult még hétfőn, amikor Mimivel edzettem. Nagyon sok feladatot kellett teljesítenem.
A keddet meghagytam pihenőnapnak, szerdán azonban nem értem rá edzőterembe menni, ennek örömére futottam inkább, csak pénteken jutottam el a terembe Mimi edzéstervével együtt :D. Sosem tologatom az edzéseket, csak ha tényleg indokolt. Vasárnap ismét felhúztam az edzőcipőt 2 km-re. :)
Csütörtökön megint sütivásár volt a suliban, nagyon jó árusnak bizonyultam, egyetlen darabra sem csábultam el - sokat segített a tudat, hogy miből készültek, pedig tényleg nagyon szép és - a kollégák szerint - finom süteményeket hoztak a diákok. Ez a csapat gyűjtötte a legtöbb bevételt az iskola alapítványának.
A pénteki munkahelyi karácsonyi ebédre sütöttem mézeskalácsot és muffint - természetesen liszt és cukormentes verzióban. Az ebéd tóros káposzta volt, jobbára húst és káposztát szedtem, kenyeret természetesen nem fogyasztottam hozzá. Egy kedves kollégám szintén nem, mint kiderült, ő is igyekszik odafigyelni magára, meg is látszik rajta, jó pár kilót leadott az utóbbi hónapokban.
Ami az étkezést illeti: elég gyászosnak éreztem, ezért leültem és átnéztem az étkezési naplót, hogy megbiznyosodjak tényszerűen is erről. Annyit nem bűnöztem, mint amennyire emlékezni véltem. Valószínűleg azért tűnt úgy, hogy sok volt, mert közben mindig arra gondoltam, hogy “tudom, hogy ezt most nem kellene, de...” - az az egy szem szaloncukor, vagy egy kocka csoki. (Ha a lelkiismeret tudna kalóriát égetni…)
Újabb tanulság, miért nem érdemes rossz dolgokat enni. :) A halas nap kimaradt, de a jövő heti menütervben már meg van a helye.
Összességében a heti négy edzést ismét sikerült megoldanom, az étkezésre pedig igyekszem jobban figyelni. :)
