Az is megfogalmazódott bennem, amit Miminek is elmondtam az utolsó edzésen, hogy lehet mostanában azért riadok vissza, ha olyan feladatot kapok, hogy "Guggolj 3x12-szer a 35 kilós rúddal", mert nem is az, hogy nem bírná a lábam, mert tényleg fokozatosan, megfelelő tempóban haladunk. Hanem mert eddig sosem volt a vállamon ennyi kiló és elsőre tök fura. A 10 kilós rudacskánál azt mondtam, hogy "oké ez nem gáz", a 20 kilósnál, hogy "uhh már érzek valamit" és múltkor amikor 35 kiló volt a rúdon, csak annyit, hogy "basszus nem hiszem el, hogy ez rajtam van, soha nem gondoltam volna". Szerintem most az is a feladatom, hogy ezt az érzést megszokjam. De mégis olyan jó érzés, hogy valami újat csinálok, valami mást, amit eddig sosem.
Ezen a héten már háromszor is voltam edzeni, teljesen kigyógyultam abból a torokfájós takonykórból, ami múlt héten letarolt. Észrevettem azt is, hogy ha munka után van az edzés, mennyivel jobban esik mostanában. Jó érzés, ahogy az elején bemelegítünk és átmozgatom minden porcikámat. Akkor úgy szoktam érezni, hogy kezd feléledni a testem. Nagyon hasznosnak és fontosnak tartom a nyújtást is és örülök, hogy Mimi mindig elég időt szán az óra végén erre is.
Kicsit írok még arról, hogy mik is történtek ez alatt a három edzésemen. Sokat guggoltam, Mimi mindig emelte a súlyokat és most már 35 kilónál tartok. Aztán csináltam húzódzkodást is meg arra felkészítő gyakorlatokat is. A felső testem, a karom még gyengébb és lehet lábbal bírnám például a merevlábas felhúzásnál vagy a deadliftnél, de az alkarom az előbb feladja. De érzem, hogy ez is egyre jobb lesz.
