Az elmúlt pár hetem mindig úgy nézett ki, hogy hétfőn és szerdán reggeltől háromig dolgoztam és utána fél ötre mentem a közös edzésre Mimivel. Gyógyszertárban dolgozom, ahol egész nap fel-alá rohangálunk, alig ülünk le. Én úgy hívom, hogy ez az én kardió edzésem. Mert egyszerűen nem fér bele a hetembe mostanában, hogy a heti három edzés mellett még futni is elmenjek, pedig nagyon szeretnék. Nem tudom mások, hogy csinálják, akiknek még ott a férj, a háztartás és 1-2 gyerkőc. Hát le a kalappal előttük. Én ezt még úgy érzem tanulom, hogy hogyan osszam be az időmet.
Szóval arról akartam írni, hogy ezek a délutáni edzések munka után mindig olyan mások. Néha annyira fáradt vagyok, hogy elaludnék legszívesebben és mindig alkudozom Mimivel, hogy 10 helyett hagy csak 8at csináljak. De sosem enged (szerencsére). És néha meg tökre fel vagyok pörögve és simán húzódzkodom, guggolok. Ez egy kicsit zavar és kutatom, hogy vajon mi miatt lehet. Az befolyásolja-e, hogy kevesebbet alszom éjszaka vagy hogy nehezebbet ettem, de általában mindig az időjárásra fogom. :)
A kedvenc gyakorlatom mostanában a plankolás. Nem tudom, hogy mi miatt, de annyira gyilkos, szenvedős, egész testet igénybevevős borzadmány, hogy fantasztikus. És Mimi egy csomó fajtát tud. (egyik lábat, kezet emelve fél percig stb.) A mostani legjobb meg az volt, hogy 5 percig kellett plankolnom, ami persze még rohadtul nem megy, mert egyszerre kb 1,5 percet tudok. A "könnyítés" az volt, hogy ha leteszem magamat az 5 perc alatt, akkor annyiszor 10 felülést kell csinálni "büntiből". Nagyon gyilkos :) a végén már felülést sem bírtam csak csiga tempóban csinálni.
Kicsit úgy érzem lemerültem és csak úgy lenni szeretnék. De amikor felveszem reggel a nadrágomat, majdnem mindegyiken érzem a derekán, hogy nagyobb rám, mint volt. És akkor érzem, hogy van értelme elmenni edzeni. Szombaton délelőtt még lementem a terembe, de ma vasárnap már lehet nem megyek, de erről majd jövő héten. :)