Sziasztok!
A hetem Pécsett kezdődött, mivel felvételizni voltam. Fogalmam sincs, hogy vissza hívnak-e, ez a jövő zenéje. Így hétfőn, kedden nem tudtam elmenni edzeni. Szerdán Mimivel edzettünk. Hát az borzasztó volt! :D Ennyire pudingnak akkor éreztem magam utoljára, amikor nekikezdtem egyáltalán ennek az egésznek. Szóval kínlódás volt ezerrel. De utána baromi jól esett! Eszembe juttatta, hogy miért is kezdtem el az egészet.
Viszont az a helyzet, hogy a hetet buktam. Tudattalanságban telt, elvesztem a sötétben és csak tekeregtem. Vacakul érzem magam. Nem testileg, hanem lelkileg. Biztos sokatokkal megesett már a dolog, hogy úgy éreztétek kicsúszott a kezetekből a kantár, és a lovak elszabadultak. Bár a jelenlegi állapotomhoz inkább a robogó vonat fék nélkül hasonlat találóbb. Néha piszok nehéznek érzem a tudatosság dolgot és legszívesebben birkaként grasszálnék a világban. Viszont ilyenkor eszembe jut, hogy: „Bea, tudod jól, hogy nem vagy és nem is akarsz birka lenni.” – Tudom, persze. De olyan fárasztó és nehéz sokszor ez. Erre a válasz:
Így tehát én is megrázom magam, és beletolok amennyit csak tudok!
Történt még egy változás az életemben (mintha manapság olyan unalmas lenne). Mimivel beszélgettünk a dologról, hogy hogy is lehetne megfelelő mennyiségű fehérjét bejuttatni úgy, hogy azért a szénhidrát ne szaladjon meg. És arra jutottam, hogy a vegetáriánus életformát szüneteltetem egy kis időre. Tudom, vannak jó páran, akik vegetáriánusként is remekül helytállnak a testépítés világában. Meglehet oldani, tudom nagyon jól. Viszont ehhez olyan mértékű tudatosság és figyelem szükségeltetik, amit jelenleg nem tudok megoldani. Sok mindennel foglalkozom intenzíven és sajnos most képtelen vagyok az ilyen fokú „bezizzenésre”. Ez azért nem azt jelenti, hogy két pofira tolom a húst magamba, csupán azt, hogy így is fogyasztok mostantól fehérjét.
Folyamatosan haladok a cél felé. Talán kisebb lépésekben, mint mások. Olykor hátra is lépek, de kellenek a kudarcok a sikerhez. Ha apró-cseprő korunkban feladtuk volna az első lépések után, csak mert eltanyáztunk, akkor hol lennénk most? Napi záró gondolatom: „Mindennap jobb emberré válok. Nem másokért, csakis magamért.” – Legyetek bátrak, tegyétek meg magatokért azokat a lépéseket!
