Ha nincs kedvem edzeni…
Érdekes, hogyan változik az ember. 5 edzést
pipáltunk már ki Mimivel az elmúlt 3 hétben. Nagyon érdekes látni, hogy a határok igazából csak a saját fejedben
vannak, és azonnal túl tudsz lépni rajtuk, ha akarod. Az elmúlt héten 3 dologra
fektettem hangsúlyt: étkezés, folyadékbevitel, sport. Ahogy már említettem,
számomra az elsődleges cél a fogyás. De ennél sokkal fontosabb, ahogy a
későbbiek során felismertem, a folyamatos fejlődés.
Hiszen, ha van egy kitűzött célod, számokban, dátumban mérve, felmerül, hogy mi van, ha utolsó pillanatban nem várt esemény jelentkezik, vagy ha egyszerűen nem úgy alakulnak a dolgok, hogy eléred… Akkor hiába volt minden, és feladom? Nem. Az élet ennél sokkal könyörületlenebb velünk, akkor is menni kell tovább, ha éppen úgy érzed, nem megy. Feszített tempóban élem az életem. Be van osztva az időm rendesen. 7 nap mozgás, minden héten. 2 alkalom Mimivel, 4 futás, egy néptánc. Mindezt 9 óra munka után. És mi van akkor, ha nincs kedved menni… Lássuk be, előfordul ez olykor. Akkor nincs mit tenni, menni kell kedv nélkül. Hétvégén volt, hogy menni kellett futni. Nem külső tényező miatt, hanem mert van egy célom, amit nem érek el másként, csak ha teszek érte. És nagyon nem volt hangulatom a futáshoz, de így is erőt vettem magamon. Mert ma csak egy edzést hagyok ki, jövő héten kettőt, utána pedig minden fontosabb lesz a mozgásnál, és jönnek a kifogások sorozatai. Megtanultam, ha valamit akarsz, megoldást keresel; ha valamit nem akarsz, akkor kifogást. A szokást úgy alakíthatjuk ki, ha következetesek vagyunk.
Hiszen, ha van egy kitűzött célod, számokban, dátumban mérve, felmerül, hogy mi van, ha utolsó pillanatban nem várt esemény jelentkezik, vagy ha egyszerűen nem úgy alakulnak a dolgok, hogy eléred… Akkor hiába volt minden, és feladom? Nem. Az élet ennél sokkal könyörületlenebb velünk, akkor is menni kell tovább, ha éppen úgy érzed, nem megy. Feszített tempóban élem az életem. Be van osztva az időm rendesen. 7 nap mozgás, minden héten. 2 alkalom Mimivel, 4 futás, egy néptánc. Mindezt 9 óra munka után. És mi van akkor, ha nincs kedved menni… Lássuk be, előfordul ez olykor. Akkor nincs mit tenni, menni kell kedv nélkül. Hétvégén volt, hogy menni kellett futni. Nem külső tényező miatt, hanem mert van egy célom, amit nem érek el másként, csak ha teszek érte. És nagyon nem volt hangulatom a futáshoz, de így is erőt vettem magamon. Mert ma csak egy edzést hagyok ki, jövő héten kettőt, utána pedig minden fontosabb lesz a mozgásnál, és jönnek a kifogások sorozatai. Megtanultam, ha valamit akarsz, megoldást keresel; ha valamit nem akarsz, akkor kifogást. A szokást úgy alakíthatjuk ki, ha következetesek vagyunk.
Mostanság olvastam az
interneten:
„Egyszer a tanítvány megkérdezte a Mestert:
- Sokat kell -e még várni arra, hogy a dolgok jobbra forduljanak?
- Hát ha várunk, akkor még sokat - felelte a Mester."
És bizony. Ha csak várunk, akkor nagyon soká
kell várni.
Az étkezéseim 85-90%-ban rendben vannak, bár
előfordul még, hogy kevesebbet eszem a kelleténél. Kell a kontroll. Szeretem a
kalóriaszámlálást, mert egy fontos mankó azoknak a sötétben tapogatózóknak,
mint magam is vagyok. A folyadék fogyasztása szintén pipa. Nálam az vált be,
hogy kiöntöm a vizemet a „csodapoharamba”, és akkor tudom, meg kell innom. Így
naponta simán megiszom 4 liter vizet, lassan 2 hete. Az edzések meg hozzák a
maguk eredményét…centikben és kilókban egyaránt. De nyugtával dicsérem a napot,
két hét múlva jelentkezem majd számokkal. Addig pedig megelégszem a magam kis
győzelmeivel. Az edzőteremben a legtöbben nálam sokkal előrébb tartanak. De
vannak, akik csak most kezdik. És vannak, akik el sem kezdték. No, őket nem
látni edzőteremben…. És vagyok én. A magam kis harcával. És minden alkalommal,
amikor előrébb jutunk Mimivel, följegyzem a kis naptáramba a napi győzelmi
listám: „ Ma ellenálltam a sütemény kínálásnak. És megcsináltam 3*8 crossfittes
fekvőtámaszt”. Önmagamhoz képest egy nagy előrelépés. A fekvőtámasz mindig
gyengepontom volt, de látom edzésről-edzésre, hogyan engedelmeskedik a testem
az agyam parancsainak. Már itt-ott látok/érzek izmokat. Amik járnak lázzal is,
de a fizikai fájdalom átmeneti csak. Régi idők emlékeiből, ha felidézem a
tornaórák utáni izomlázat, mártírt látok magamban. Ma egy hőst. Ugyan
hétköznapit, de hőst. Mert a chips-zabálás nem okoz izomlázat… Az izomláz most
már egyenlő a tettem valamit, hogy egészségesebb legyek-kel.
