Új év, új szokások, régi bűnök miatti szenvedés.
A bemutatkozásban említettem, hogy már a
novemberi fitnessbloggerre is szerettem volna csatlakozni, de sajnos lekéstem.
Most, hogy az első hét két edzésén túl vagyunk, még jobban sajnálom. Viszont
örülök, hogy legalább most elkezdtem. A Karácsonyi ünnepekre tudatosan úgy
készültem, hogy ugyan odafigyelek a mennyiségre, de semmit nem vonok meg
magamtól, hogy januárban újult erővel folytathassam a változtatásokat. Nagy
hiba volt két hétig „bűnözni”. Az ez idő alatt felszedett +1 kg hamar visszament
ugyan, de csak nagy-nagy akaraterővel sikerült visszatérni a régi kerékvágásba
étkezés tekintetében.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem vagyok édesszájú. És mégis: csak 1 sütike, csak egy kis cukorka, csak egy kis csokika… persze véletlenül sem akarok lelkiismeret furdalást, hiszen az életmódváltás szabadságon van, így nem is gondolok arra, hogy vezetni kellene a kalóriabázison az adatokat… No, de túléltem, és jött az újév. Amikor azt mondod januárban a szervezetednek, hogy pajtikám, eddig volt a jó világ, akkor rettenetes sztrájkba kezd. Minden pillanatban üzenetet küld az agyadnak, hogy „Szénhidrátot akarok! Most azonnal”, te meg nézel, mint Rozi a moziban, hogy most mitévő legyél, mit falhatnál fel… Kuncsorogsz kollégáktól, hogy „nincs egy kis csokid? csak egy icipicike…” Persze nem volt. Pontosabban nem kaptam. Szerencsére időben eszméltem, minden „bűnforrást” likvidáltam a lakásból is, így aztán csak a boltokban kellett messziről elkerülni az édességpolcot. Érdekes dolog ez a szénhidrát függőség, az biztos. Viszont 1,5 hét után már nem kívántam, nem kívánom, leszámítva persze azokat a bizonyos hisztis napokat.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy nem vagyok édesszájú. És mégis: csak 1 sütike, csak egy kis cukorka, csak egy kis csokika… persze véletlenül sem akarok lelkiismeret furdalást, hiszen az életmódváltás szabadságon van, így nem is gondolok arra, hogy vezetni kellene a kalóriabázison az adatokat… No, de túléltem, és jött az újév. Amikor azt mondod januárban a szervezetednek, hogy pajtikám, eddig volt a jó világ, akkor rettenetes sztrájkba kezd. Minden pillanatban üzenetet küld az agyadnak, hogy „Szénhidrátot akarok! Most azonnal”, te meg nézel, mint Rozi a moziban, hogy most mitévő legyél, mit falhatnál fel… Kuncsorogsz kollégáktól, hogy „nincs egy kis csokid? csak egy icipicike…” Persze nem volt. Pontosabban nem kaptam. Szerencsére időben eszméltem, minden „bűnforrást” likvidáltam a lakásból is, így aztán csak a boltokban kellett messziről elkerülni az édességpolcot. Érdekes dolog ez a szénhidrát függőség, az biztos. Viszont 1,5 hét után már nem kívántam, nem kívánom, leszámítva persze azokat a bizonyos hisztis napokat.
Ami a Mimivel folytatott „együttműködést”
illeti, folyamatosan jöttek a meglepetések. Múlt hét hétfőn (01.05) megvolt a
szintfelmérő edzés. Nem vagyok egy puhány, amolyan keménykötésű jó húsban lévő
inkább, de a hétfői edzés után még csütörtökön is alig bírtam mozogni.. Pedig a
lábaim is erősek a futástól, és a felsőtestem sem kimondottan gyenge. Viszont
érdekes, hogy kimondottan jól esett ez az izomláz. Nem tudom megmagyarázni
pontosan miért, talán valami olyasmi volt bennem, hogy végre csináltam is
valamit.. Azóta volt még két edzésem a héten, mindkettőn úgy gondolom szépen
dolgoztunk a tervek megvalósulása érdekében, ezt jelezte az izmaim enyhe
„belázasodása” is. Az edzőteremben az
első meglepetés az volt, hogy nem csak bombanők és kigyúrt férfiak járnak,
hanem olyanok, akik a tettek mezejére léptek, és elkezdtek dolgozni az
eredményekért.. Ugye nem feltétlenül kell kiválónak lenni ahhoz, hogy elkezdd,
de el kell kezdened ahhoz, hogy kiváló lehess. A szintfelmérő hetén Mimi kérte,
hogy írjam össze 3 napom étrendjét. Itt jött a második meglepetés. Kiderült, hogy
keveset eszem (~napi 1200 kcal). Nem értettem, hogy ha fogyni akarok, akkor,
hogy ehetek keveset?!?! Aztán elkezdtem olvasgatni… Terveztem, hogy erről
hosszabban írok, de Mimi megelőzött, és úgy gondolom, hogy az ő írása sokkal
hitelesebb, így csak a tapasztalatomat osztom meg rövidem. Mimi írását itt olvashatjátok.
A napi keret 1500kcal-ra történő felemelésével és annak betartásával 1,5 nap
után 1 kg lement. Ez semmi, tudom, de a karácsonyi 1 kg mozgását leszámítva a mérleg mutatója
2014. októbere óta nemigen mozdult. Szóval nekem mindenképpen előrelépés. Ehhez
hozzájárult gondolom az is, hogy elkezdtem növelni a napi folyadékmennyiséget. Persze
egyelőre ott tartunk, hogy belőlem távozó folyadékkal simán lehetne működtetni
egy törpe vízerőművet, és akkor világíthatnék a sötétben…
