Múlt hétről egy nagyon fontos dolog jut eszembe. Munkahelyi chat:
mts: -„hahó, te fogytál?’
én: - „hát, súlyban nem, miért?”
mts. –„néztelek, mikor mentél ki, és nekem határozottan úgy tűnik”
:) :) :)
Ezek után elég nehéz volt letörölni a képemről a vigyort. Szóval, összefoglalva ennyi. Súly: két dekával kevesebb, mint a program kezdetén. Centik: mínusz 1-2 comb, csípő, derékból.
De ha nem is ez a feltűnő, az biztos, hogy magabiztosabb vagyok, jól érzem magam – a már annyira nem szorító – ruháimban.
Sajnos a program kezdetéhez képest kicsit megfogyatkozott a szabadidőm, így kevesebb az edzés, és az otthon főzés is (pedig nagyon fontos lenne!), Ennek ellenére mindent megteszek, ami belefér. A határokat kell feszíteni, de nem túlfeszíteni, mert csalódás, elkeseredés lesz a vége.
Visszatérve még a mts-ra (aki csaj – ez fontos, mert dicséret ugye tőlük még értékesebb) gyűjtsétek az ilyen embereket. De tényleg. S egyúttal kerüljétek azokat, akik csak annak örülnek, ha nem tudod megállni a csokit, sütit, tésztákat stb. Örülnek, ilyenkor bizonyára igazolva érzik magukat, amiért ők sem tesznek semmi magukért. Ha különb leszel, ezek az emberek majd irigyelnek. Ők soha nem fognak bátorítani, érdeklődni, segíteni, legfeljebb károgni – hadd tegyék. Két dolognak semmi értelme: magyarázni nekik, hogy ez neked miért jó és szomorúnak lenni miattuk akár egy percig is… S ezek a programok megtanítanak erre. :)
