Elvan a gyerek ha játszik!
Ezen a héten új edzőtársat kaptam, egy régebbi vágyamat váltottam valóra: beszereztem egy pulzusmérő órát. Mondanom sem kell, milyen izgalmas egy ilyen kütyüt az első alkalommal kipróbálni… Minden edzésemet mértem, és számítógépre is felvittem. A grafikonra tekintve az első benyomásom rögtön az volt, hogy „Wow, tehát ezt mind végigcsinálja velem a szívem!”. A görbékről szépen le lehet olvasni a szetteket! A guggolás-step up biszettben például 186-ig felment a pulzusom, míg egy tricepsz biszettben (kis izomcsoport lévén) olyan 140-150 körül ver a szívem. Amint véget ér a gyakorlat, a görbe meredek ívben elkezd süllyedni – ezt olyan érdekes látni! Most, hogy látom, hogy mi történik „odabent” még inkább tisztelem a testem.
Ezen a héten elég sok gyakorlatot biszettben kellett csinálnom, és bizony nagyon megizzasztottak. A láb biszettekben általában „simán csak” elfáradok, és lóg a nyelvem a szünetekben, de a többi izomcsoportnál úgy éget az utolsó pár ismétlés, hogy sokszor meg kell állnom pár másodpercre, és csak utána tudom befejezni a gyakorlatot. Ilyenkor mindig az az érzésem, hogy még van hova fejlődni, mégsem vagyok olyan fitt!
Sajnos a négy edzésből egyet ki kellett hagynom ezen a héten, borzalmas görcsök miatt, amiket a gyógyszerek sem csillapítottak eléggé. Számomra ez mindig egy dilemma marad… az embernek valamilyen szinten szigorúnak kell lennie magához, mert fáradtság vagy kedvetlenség miatt minden egyes edzés ki lehetne hagyni. Viszont annak sincs értelme, ha az ember bizonyos problémák ellenére mégis elmegy, aztán semmit sem tud csinálni, annyira nincs ereje…
Az étkezést tekintve ezen a héten struccpolitikát folytattam (a fogyás miatt) és nem vezettem naplót. A pénteket leszámítva azért úgy érzem, hogy nagyjából jók voltak a napi étkezéseim. Holnaptól új hét, nekiállok tehát újra a számolgatásnak, elvégre ha tényleg jobban megy, akkor annak a papíron is látszania kell!
