Ezen a héten próbáltam nagyon odafigyelni a helyes kajálásra. Sütöttem eritrittel, zabpehellyel almás-mákos sütit, ami kicsit semmilyen ízű lett, de attól még nagyon jó volt olyan sütit enni, ami egészséges és nem cukros-lisztes. Mindig vittem magammal munkába is, ahol azt majszolgattam. Ám majdnem minden nap hoznak a kollégáim valamilyen cukros süteményt és kínálgatják....de nagyon. És nehéz ellenállnom, mert egész nap ott van előttem, de a múlt héten sikerült.
A képen a másik kaja, az csirketorta. Három napig azt ettem, olyan fincsi volt, reszelt répával.
Hétvégére hazamentem, ott anya főzött, azokban akadtak lisztes dolgok is, amiket megettem, de próbáltam mértéket tartani.
Az edzéseken, Mimivel, úgy gondolom jól haladtunk. Szeretem azt, hogy Mimi mindig úgy találja ki az edzésterveimet, hogy körök vannak. Egy-egy körben különböző gyakorlatok ismétlődnek, ami egyáltalán nem teszi unalmassá az edzéseket. Illetve a másik tök jó szerintem, hogy általában nagy ismétlés sorozattal kezdek, majd csökken kettesével, hármasával folyamatosan.
Vasárnap délelőtt előbányásztam a szekrényemből egy tavalyi nagy kedvenc nadrágomat, amit már nem hordtam, mert kikopott mindenhol. Ezt felvettem és teljesen ledöbbentem, mert derékban vagy 2-3 centivel nagyobb volt és mindenhol laza volt. Ez az igazi összehasonlítási alap úgy gondolom, mérlegre már régen nem állok, mert mindig depis leszek, ha meglátom mit mutat és elkezdek koplalni, aztán falási rohamom lesz, szóval azt hanyagolom.
Hagyatkozom arra, hogy feszesebbnek érzem a popsim, kicsit nagyobbnak és izmosabbnak a hátamat és szálkásabbnak, nem olyan puhának a hátamat.