Na ez a hét is véget ért, végre. Nagyon kemény volt, de nem is az edzések és a kaja miatt, inkább az, hogy elkezdődött a suli és a vele járó mindenféle felelősség és még a jogsizás is itt van mellette.
Beismerem nem bírok ennyi dologgal egyszerre, szerdáig bírtam aztán összeroppantam az ezer dolog súlya alatt, nagyon rosszul viseltem, mind fizikailag mind lelkileg, de inkább a lelki része nehéz.. 2 edzést már megcsináltam, de egy még mindig hátra van, amire majd csak este kerülhet sor.
A hét elején még tele energiával keltem fél 6-kor, hogy elkészítsem az ebédem, reggelim, kedden az első edzésen is túl estem a barátnőméknél, másnap csak a kellemes izomláz maradt belőle, de aztán jött a tesi fakt, ami miatt elindultam a lejtőn, az izomlázból néhol fájdalom lett és ekkora már lelkileg is elfáradtam. Próbáltam többet aludni, mondván, hogy csak hisztis vagyok és fáradt, de nem segített. Túl sok az óra és az azon kivüli mindenféle, így megbeszéltem Mimivel, hogy tartok egy kis szünetet, visszarázódok a suliba, megcsinálom a jogsit, aztán lesz ami lesz.
Pedig az edzéseket még mindig élvezem és ugyan ezt most felfüggesztem kicsit, de az edzésekről, akkor sem mondok le teljesen, az életem részévé váltak, csak meg kell találnom a harmóniát, hogy hogy marad mindenre kellő időm! És mikor ez meg van, akkor visszatérek:) Miminek pedig köszönöm, hogy ilyen megértő volt velem!
A hét elején még tele energiával keltem fél 6-kor, hogy elkészítsem az ebédem, reggelim, kedden az első edzésen is túl estem a barátnőméknél, másnap csak a kellemes izomláz maradt belőle, de aztán jött a tesi fakt, ami miatt elindultam a lejtőn, az izomlázból néhol fájdalom lett és ekkora már lelkileg is elfáradtam. Próbáltam többet aludni, mondván, hogy csak hisztis vagyok és fáradt, de nem segített. Túl sok az óra és az azon kivüli mindenféle, így megbeszéltem Mimivel, hogy tartok egy kis szünetet, visszarázódok a suliba, megcsinálom a jogsit, aztán lesz ami lesz.
Pedig az edzéseket még mindig élvezem és ugyan ezt most felfüggesztem kicsit, de az edzésekről, akkor sem mondok le teljesen, az életem részévé váltak, csak meg kell találnom a harmóniát, hogy hogy marad mindenre kellő időm! És mikor ez meg van, akkor visszatérek:) Miminek pedig köszönöm, hogy ilyen megértő volt velem!