Na, ez is eljött! A programom utolsó hete. Olyan érzés van bennem, mint a gyerekkori nyári táborok utolsó napján, mikor hazainduláskor. Kicsit félek is mi lesz majd a továbbiakban. Ez az érzés egész héten hatalmában tartott. Ennek ellenére úgy érzem, amikor kellett oda tudtam tenni magam. Sajnos az időbeosztásom a félév végének és a diploma leadás közeledtével egyre kaotikusabb lesz. Az edzéseim ütemezése most meglehetősen nehéz volt, sajnos az is előfordult, hogy időhiányában 1-1 feladatot ki kellett hagynom. Ilyenkor persze igyekeztem a kimaradást rövidebb otthoni edzés keretében pótolni. Szerencsére elég sok eszközöm van itthon, hogy akár egy komolyabb edzéssort elvégezzek. Persze ennek a hátulütője az otthoni „körülmények”: csörög a telefon, anyukám rajtam keres valamit, a kutya sétálni menne, a hörcsög kajás… ☹ szóval nem árt egy nagy adag önfegyelem ilyenkor.
Az utolsó hetem jó részében már szép súlyokkal és ismétlésszámmal dolgoztam. A csúcs természetesen a csütörtöki alsótestedzés volt, melyet Mimi vezetésével végeztem. És igen! Sikerült a saját testsúlyomat jóval meghaladó súlyt is megmozdítani, pontosabban egy szabályos deadliftet művelni vele. Nagyon köszönöm ezúton is Miminek a segítséget az egész program alatt! Egyedül nem hiszem, hogy eljutottam volna idáig. Ennyi idő alatt meg pláne nem.
Számomra újdonság, hogy az egyedül végzett edzésekhez új helyszínt választottam, miután lejárt a bérletem az eddigi teremben. Az eddigi is jó volt, de a nekem megfelelő időpontokban sajnos túlzsúfoltnak bizonyult. Az új helyen először picit furán éreztem magam, mivel sajnos itt kevésbé megszokott a lányok jelenléte a kondi részlegen. Azonban, ismét csak Miminek köszönhetően, már mozgok olyan rutinnal a teremben, hogy ne zavarjanak a külső körülmények, és az edzésre tudjak koncentrálni. Furcsa, hogy az ember nem is gondolná, mennyit segít, ha ilyen téren is fejlődik és szert tesz némi rutinra. Már csak ezért is javaslom mindenkinek személyi edző segítségét, legalább a kezdő-kondis időszakban.
Hétvégén a heti hajtás és nagy stressz miatt megint rám jött a nassoláshullám. Szerencsére párom is vevő volt a „Mástészta”-féle cukkinis brownie elkészítésére (és persze bekebelezésére). Az eredményről fotó is készült. Az íze pedig ha nem is egy az egyben a vajas-lisztes-cukros-kakaós/csokis diétaszörnyé, de mint kakaós süti szerintem igen ízletes is volt. Még anyumnak is ízlett, aki elég fenntartásokkal kezeli a nem hagyományos ételeimet ☺
