Régen írtam a blogba magamról, még májusban, életem első crossfit versenye után. Azóta sokminden történt, és ígértem, hogy a következő verseny után jön a következő blogbejegyzés. Nos, szombaton megint verseny volt, sőt előtte szombaton Brutálfutás, most szombaton meg a Spartan Race vár Szlovákiában, úgyhogy van minden. :)
A májusi verseny után még motiváltabb lettem, és voltak dolgok, amiken változtattam. Sokáig egyedül edzettem (ez még a korábbi súlyzózós időszakból maradt meg), de rájöttem, hogy csoportban sokkal jobb, motiválóbb, mókásabb és jobban is fejlődök, mert jobban hajtok meg oylanokat is megcsinálok, amit magamtól nem. Maradt pár egyedüli edzésem (gyakorlás, nagy súlyos deadlift, guggolás - ezek magamtól is mennek, meg az erőfejlesztés egyszerűbb egyedül), de már sokszor járok órára is. ❤ Aztán újdonság, hogy párszor futottam is, meg úsztam is. Ezek hellyel-közzel, kiegészítésként részei lesznek az edzéseimnek, úgy havi 2-3 alkalommal.
Kajálás szempontjából változás, hogy általában reggel 7-re megyek edzésre, ami azt jelenti, hogy 6-kor kelek, de ilyenkor reggelizgetésre, kávézgatásra nincs idő... ezért aztán úgy döntöttem, kipróbálom, milyen éhgyomorra edzeni. Én reggel éhes szoktam lenni, (ezért korábban nem gondoltam, hogy ilyet fogok csinálni) de edzés előtti energizálókkal és BCAA-val ezt el lehet nyomni, így fel is ébredek, energiám is van, az izmaim is kapnak egy kis tápanyagot és be se hányok burpee-zés közben. :D Utána persze reggelizek rendesen. Most épp kísérletezgetek, hogy mennyit és mit.
Egy jó cikk a témában ITT.
Kajálás szempontjából változás, hogy általában reggel 7-re megyek edzésre, ami azt jelenti, hogy 6-kor kelek, de ilyenkor reggelizgetésre, kávézgatásra nincs idő... ezért aztán úgy döntöttem, kipróbálom, milyen éhgyomorra edzeni. Én reggel éhes szoktam lenni, (ezért korábban nem gondoltam, hogy ilyet fogok csinálni) de edzés előtti energizálókkal és BCAA-val ezt el lehet nyomni, így fel is ébredek, energiám is van, az izmaim is kapnak egy kis tápanyagot és be se hányok burpee-zés közben. :D Utána persze reggelizek rendesen. Most épp kísérletezgetek, hogy mennyit és mit.
Egy jó cikk a témában ITT.
No, ezek voltak az edzésbeli és kajabeli változások (most megint lesznek, mert kísérletezgetek, ezekről meg majd hónap vége felé írok - megint a következő CF verseny után. :))
És egy kis beszámoló a versenyekről:
Brutálfutás előtti szerdán sikerült a bal lábammal úgy telibetalálni az ágy lábát, hogy a kisujjam óriásira dagadt és érdekes színekben pompázott pár napig. A lilás-piros színek 2 nap alatt eltűntek, de a mérete még csak most kezd normalizálódni. Valószínűleg megrepedt, nagy törés nem lehetett, mert mozgatni bírtam, de a cipőmbe így se fért bele rendesen, nyomta... így mint egy hülye, még esős időben is papucsban közlekedek. Sebaj, szerencsére elég keskeny a lábfejem, a cipőm, amiben futni szoktam elég széles, kényelmes, úgyhogy annyira nem zavart a Brutálfutáson a dolog. Csakhogy a másik lábamon meg a bokám nem volt 100%-os, ott meg valamelyik vizes akadályba rosszul léptem bele, és onnantól kezdve végig éreztem, hogy szar. Mikor hazaértem, még csak picit sántikáltam, estére/éjszakára viszont úgy megfájdult, hogy majdnem elbőgtem magam, pedig azért nem olyan kicsi a fájdalomküszöböm.
"Kissé" ideges és depressziós voltam, hogy vajon mi lesz a következő héten, ugyanis csütörtök estig meg kellett csinálnom a következő CF versenyre a kvalifikációt, szombaton meg várt az akadálypályás verseny. Mindkét lábamat kenegettem, jegeltem, a bokámmal kapcsolatban meg elolvastam minden cikket. Mármint a boka rehabilitációjáról és egész héten boka-rehab gyakorlatokat végeztem. Tudtam, hogy az, hogy nem mozgatom, nem megoldás - meg is haltam volna, ha nem elég, hogy szar, még nem is mozoghatok. Úgyhogy terheltem, először csak körzésekkel, nyújtásokkal, aztán "vádliztam", gumiszalaggal mozgattam minden irányba, szobabicajoztam, taposógépeztem (és ez hozott először reményt: mikor végre felment a pulzusom és beindult a keringésem, akkor egyre jobb lett!), később már ugróköteleztem is. Szerdán már éreztem, hogy menni fog a burpee is másnap. Ment is, boldog voltam utána, hogy végre egy rendes WOD! Pénteken kipróbáltam, tudok-e majd súlyt emelni szombaton, vagy inkább, hogy merek-e súllyal ugrálni. Nagyjából ez is ment, szóval nem volt kérdés, hogy megyek-e a versenyre.
Ez a verseny egy akadálypályás, súlyemelős, tabatás crossfit verseny volt, ITT a hivatalos cikk róla.
Ott 4 emberből 3. lettem, életem 2. versenyén megnyertem azt 1. érmemet! :) Nyilván nem nyújtottam csúcsteljesítményt, de itt nem is az volt a célom ezek után, hanem hogy végig bírjam csinálni. És sikerült és közben tovább javultak a lábaim, a lelkiállapotom meg főleg. :) Utána telejsen másnapos voltam (fájt a fejem, biztos kaptam egy kis napszúrást, hulla fáradt voltam és a gyomrom is szar volt, mert verseny előtt is sokat zabáltam hogy legyen erőm, utána meg mert éhes voltam.), pihentem, hétfőtől meg újjáéledtem, végre tudok rendesen edzeni és most örülök magamnak meg mindennek. :D
További képek vannak a Brutálfutásról meg a szombati versenyről a személyes FB oldalamon, a Crossfites albumomban meg még több kép, edzésekről is. (Lehet, hogy csak az ismerőseim tudják megnézni.)
Tervek: tovább fejlődni, megtanulni normálisan súlyt emelni. Mármint fejleszteni a technikámat. Ha ez sikerül és majd valami elfogadható súlyt sikerül felvennem, kilöknöm és szakítanom akkor meglephetem magam egy ilyen gyönyörű cipővel. ❤
Ha más nem, majd karácsonyig sikerül. :D
