Sokan örülnének neki ha rá bírnák magukat venni a rendszeres testmozgásra, másoknak természetes dolog, az életük fontos része az edzés, míg vannak, akik egészen beteges szinten művelik. Nyilván ők vannak a legkevesebben és az emberek többségének sokkal több mozgásra lenne szüksége heti szinten, mint amennyit meg is valósítanak, mégis egy érdekes témáról van szó, ezért érdemes írni róla.
Mi az az edzésfüggőség, mik a tünetei és hol a határ?
Az edzésfüggőséget a Dél-dániai Egyetem egyik PhD hallgatója, Mia Beck Lichtenstein vizsgálta részletesen, cikkemben elsősorban az ő kutatási eredményeit foglaltam össze, amit kiegészítettem saját gondolatokkal és személyes tapasztalatokkal.
A dániai kutatásban azt vizsgálták, mi történik, mikor aktívan sportoló emberek egyszer csak olyan szinten megszállottá válnak, hogy az edzés átveszi az uralmat az életük felett.
588 rendszeresen edző személy vett részt a vizsgálatban, akiknek egy kérdőívet kellett kitölteniük. Ez alapján 34 fő, azaz az 5,8%-uk bizonyult fitness-mániásnak.
Lichtenstein szerint az edzésfüggőség elsőszámú tünetei a következők:
• Az edzés konfliktusokat okoz a családban, barátokkal.
• Bár egyre többet edzel, sosem leszel elégedett.
• Minden nap edzel, akár naponta többször is.
Ezen kívül:
• Akkor is edzel, ha beteg, vagy sérült vagy.
• Nyugtalan, ideges leszel, ha nem edzhetsz és bűntudatot érzel miatta.
• Egyre több edzésre van szükséged ahhoz, hogy jól érezd magad.
• Minden problémára az edzésben látod a megoldást.
Melyek a káros hatásai?
Mivel nem hagysz magadnak pihenőt, hatalmas stressznek teszed ki magad, ami könnyen a hormonháztartás zavarát okozhatja, ez pedig számos egészségügyi probléma gyökere: mellékvese-kimerülés, a pajzsmirigy működési zavarai, inzulinrezisztencia… Pláne, ha még valami durva diétával is párosul a megszállott edzés.
Mik lehetnek az okai?
Többféle dolog lehet, mint például egy depresszió leküzdése, egy párkapcsolati krízis, vagy a megfelelési, feltűnési vágy, de kezdődhet az egész egy túlzásba vitt diétával is.
Tehát elsősorban lelki dolgok. És véleményem szerint ez az, ami a lényeg. Nem attól edzésfüggő valaki, hogy sokat edz, nem is attól, hogy keményebben edz, mint mások, és még attól sem, hogy rendesen betartja az edzéstervét, nem lazsál. Egyrészt a hivatásos sportolókat sem szabad ide keverni, akiknek az életük az edzés, és szerintem az amatőr, hobbisportolókat sem, akik szabadidejükben komolyan sportolnak, netán néhány versenyre is felkészülnek. Olyankor természetes, hogy az ember tényleg rendesen odateszi magát, nem hagy ki edzést, mindenre odafigyel. Nyilván mindezt az ésszerű kereteken belül (tehát nem hajtja magát ájulásig, vannak pihenőnapjai, betegen, sérülten nem edz).
Ezt meg lehet csinálni minden féle lelki probléma és kényszeresség nélkül. Ellenben sokkal komolytalanabb edzéssel is lehet valaki beteges mániákus.
Ehhez a saját példámat szeretném felhozni. Én több, mint 10 éve, még a középiskolás éveim elején kezdtem mozogni (volt némi túlsúlyom) és rögtön úgymond függő lettem. Visszanézve nevetséges dolgokat csináltam, csak hasra edzettem otthon, kb. napi ¾ órát, de ha az nem volt meg ideges voltam, rettegtem, hogy visszahízok, ha kimarad az edzés. Aztán később, az egyetemi éveim elején megint fogyni akartam, akkor egyre többet kardióztam, azt is minden nap… Ezzel sikerült túlfogynom, és igazából ez vezetett oda, hogy elkezdett foglalkoztatni a súlyzós edzés (hogy legyen valami formám is) és végül edző lett belőlem.
Közben megismertem a crossfitet, elkezdtem versenyezni és most sokkal többet és sokkal keményebben edzem, mint régen, mégis a korábbi énem volt az, amelyik sokkal közelebb állt a beteges edzésfüggőséghez. Az oka nagyon egyszerű: régen minden bajom volt magammal, nem találtam a helyem… Ilyen helyzetekben szerintem mindenkinek kialakul valamiféle szenvedélybetegsége, függősége. Valakinek a rendszeres partizás, ivászat, cigi, drog, nekem az edzés. Úgy gondolom, még mindig jobban jártam, mint sokan mások. Ahogy megbékéltem magammal – és ebben nagy szerepe van az edzésnek, más lett a felfogásom. Most is szent és sérthetetlen számomra az edzés, de a pihenőnapok ugyan úgy azok, tudom hol a határ és teljesen másképp tekintek rá, mint régen. ☺
Az edzésfüggőség tehát egy valóban létező dolog, de messze nem érint annyi embert, mint a testmozgás hiányából és a sokkal egészségtelenebb függőségekből adódó betegségek. Gond akkor van, amikor a túlzott edzésmánia mögött súlyos lelki problémák vannak, netán még evészavar is társul hozzá. Ilyenkor könnyen bekerülhet az ember egy ördögi körbe, ami betegségekhez, kóros soványsághoz, vagy épp jojó-effektushoz vezethet, ami teljesen kikészíti a szervezetet. A megoldás ilyenkor a belső problémák kezelése, nem pedig az edzéstől való eltiltás.
Összegzésként annyit, hogy a szenvedélybetegségek oka mindig valami lelki probléma. Sok más függőséggel szemben az edzésmániások egy egészséges dolgot visznek túlzásba, de mint tudjuk, a jóból is megárt a sok. A baj nem is azzal van, hogy sokat edzenek, hanem azzal, hogy ezt azért teszik, hogy magukat ostorozzák, minél több kalóriát égessenek, minél jobban lefogyjanak, vagy épp minél durvábban kigyúrják magukat az egészségük rovására is, mindezt valami súlyos önértékelési zavar miatt.
De az igazság az, hogy még mindig inkább az a probléma, hogy nagyon kevés ember van, aki rendszeresen sportol, ellenben nagyon sok, aki alkohol-, cigaretta-, vagy éppen szerencsejátékfüggő. Ha ők csak fele annyira lennének edzésfüggők, mint amennyire a jelenlegi szenvedélybetegségüknek hódolnak, már sokkal jobb lenne a helyzet.
A fenti sokkal nagyobb probléma, mint az, hogy valai sokat edz. És mégis... a cigi meg a pia elfogadottabb. :( |
Úgyhogy edzésre fel, de azért pihenjetek is néha és ti irányítsátok az edzést, ne ő titeket!
Források:
http://sciencenordic.com/fitness-addicts-get-withdrawal-symptoms-just-alcoholics
http://www.askmen.com/news/sports/fitness-addiction.html
A cikket a Peak oldalára írtam.
. . . . . . . . . .
Ha bármi kérdésed vagy hozzáfűzni valód van a témához, vagy segítségre van szükséged edzés/étrend terén várlak a Facebook csoportomban. :)