Az elmúlt héten két alkalommal egyedül edzettem edzésterv alapján, mert Miminek is későn szóltam mikor érek rá, és így már nem tudtunk olyan időpontot találni a héten, ami mindkettőnknek jó. Az első edzés még „könnyített” volt, tekintettel a múlt heti betegségre. Nem is lett volna semmi baj, ha nem kétszázhúszezer kitörést kellett volna megcsinálni. :) Aztán vasárnap erre jött még rá az az edzésterv, amit még a betegség előtt kaptam Mimitől, és nagyon intenzív volt. Szóval így állunk most, jön az utolsó hét személyes edzés, és egy újabb hónap önálló munka ez után.
Viszont újabb fontos változásról szeretnék írni. Ezt már említettem korábban is, de picit ki is fejteném. Történetesen az edzések hatását az életvitelemre, és a reggeljeimre. Mindig is imádtam aludni, tipikusan az a személy vagyok, aki bárhol és bármikor el tud aludni. A reggelek általában úgy néztek ki, hogy legalább 6 szundi volt beállítva; csak még 5 perc, és még 5 perc. Képes voltam egy órával korábbra állítani az ébresztőórát, hogy a szundikkal esetleg képes legyek kimászni az ágyból időben. És még ez után is kellett jó egy óra, mire úgy éreztem már tényleg magamhoz tértem. Ehhez képest úgy érzem, napról napra fittebb vagyok, és egyre kevésbé terhelnek meg a mindennapok. Az edzéseket nem csinálom olyan régóta, mégis a szundikat teljesen kiiktattam, és magamtól kelek fel reggel. Meg is lepődtem, amikor ez kialakult és még mindig nem vagyok hozzászokva :) főleg, mikor hétvégén is felébredek…
És ez már nem csak a reggelekre igaz, a napközbeni teendőkben sem fáradok úgy el. Persze, nem fizikai munkát végzek, hanem ülök egész nap, csak az agyam „dolgozik” non-stop, mégis olyan voltam, mint egy zombi minden nap végére. Most már este is sokkal aktívabbnak érzem magam.
És hogy az edzésekről is írjak pár szót: most ismerkedtünk meg a kettlebell-el, egyre több gyakorlatot tanulok meg, biztos vagyok benne, hogy a következő edzéstervekben nagy súllyal fognak szerepelni. Elsőre nem barátkoztunk össze, de már egyre inkább tetszenek a mozdulatok, és kényelmesebb is ezzel guggolni, mint az örök kedvenc zsákokkal, rúddal, vagy kézi súlyzókkal.
Nagyon élvezem az edzéseket, és Mimi társaságát is. Az egy óra mindig nagyon gyorsan eltelik, csak azt veszem észre, hogy már mindenem szépen elfáradt. Imádom az edzések felépítését, hogy a vége felé már az ülő-fekvő gyakorlatok jönnek, és nyújtás előtt ezek épp jól esnek.
