Az elmúlt időszakban több gondolat is
megfogalmazódott bennem az edzések alatt, amit feltétlen szeretnék veletek is
megosztani. Először is azt, hogy mennyire örülök, hogy Mimi az edzőm J Sok
másik edző is van itt a Gildában, és máshol is találkoztam már velük, de
valamit nem értek. Szerintem egy edző dolga az, hogy az edzés alatt 100%-ban
melletted álljon, téged bátorítson (már csak kettő… utolsó… ez az), és téged
figyeljen, hogy valóban helyesen csinálod-e a gyakorlatot. Én is guggoltam már
ezerszer, de még most is van, hogy elrontom a mozdulatot, és szeretem, ha
ilyenkor figyelmeztetnek. Na most, megfigyeléseim alapján nagyon kevés az olyan
edző aki ezt valóban így csinálja. Sokan a telefonjukat nyomkodják, vagy
beszélgetnek egymással, vagy ami a személyes kedvencem, két-három embert hívnak
egyszerre és a terem két végében csináltatják a gyakorlatokat, hogy még
véletlenül se legyen esélye figyelni rájuk. Mimi mindig figyel, mindig szól, ha
valami nem jó, és mindig bátorít, hogy menni fog. Még akkor is, ha én sem
hiszem el, hogy sikerülni fog. Nyilván van akinek az előzőekben leírtak is
megfelelőek, és nem is vágynak ilyen fokú figyelemre, mint én, de én nagyon
örülök az edzőmnek.
És a másik fontos, amit mindenképp le akartam
írni, az az, hogy milyen változatosak az edzések. Történt ugyanis a héten, hogy
egy csodálatos új cipőt vettem, és elbillegtem benne fagyizni, kb. 400 métert
ha sétáltam. Éreztem, hogy nem a legkényelmesebb, de nem gondoltam volna, hogy
halálosan feltörte a lábam. Inkább erről most nem mellékelek fotót J Most
olyan állapotban van a lábam 4 nap után, hogy zoknit már tudok rá húzni, de a
zárt cipő még szóba sem jöhet. Ez pedig nagy mértékben limitálja a
kivitelezhető gyakorlatok számát. És mégis túl vagyunk már 3 (lassan 4)
edzésen, és eddig mindig más gyakorlatokat csináltunk. És akkor itt engedjétek
meg, hogy kitérjek az egyik személyes kedvencemre, a sparrowbagre. Aki Mimit
ismeri, biztosan találkozott már vele, és biztos neki is a kedvence J A kicsi
zsákkal már eléggé megbarátkoztunk, de mint kiderült a nem létező izmok is
fájnak az ujjaimban tőle… Nem tudom másnak is vannak-e ilyen jellegű problémái?
Van egy érzésem, hogy a teremben elérhető nagy zsák sosem lesz a jó barátom, de
a többit már kezdem megszokni.
Kíváncsi vagyok mit hoz a mai nap, remélem
sikerül mindent megcsinálnom úgy, ahogy elterveztük. Sajnos a húzódzkodás még
mindig nem megy úgy, ahogy kéne.. De minden edzés végén fáradtan, vörös fejjel
megyek be az öltözőbe, érzem a változást magamon, ha másért nem, ezért már
megérte!
